Összetörni feletted és a gondolataidba zuhanni. Tovább szemlélni ezt a megfoghatatlan, vörös tollal írt világot. Iker-félelem. Fel akarok menni a Hegyre. Levetni az álarcot, és újra a szemedbe nézni.Sosem érhetek hozzád, mert az eltépné a szálat amin a diplomád függ. Ne fordulj hátra. Haladj tovább, szép egyenesen. Parafrázis, megvetés. Értő figyelem: hamis hallgatás. Visszatükrözés, ködben a hangok. Baszatlan hajnal hasad ránk. Végre elenged hhólyag és a szőke szinésznő a tv-ben. A fehér szövet átázik, és a lábaimon lecsepeg a halvány mézszínű folyadék. Sóhaj kibukik. A bóhóc szeme a wcben vörösen világít. Éles fogai végén szűzhártyák remegnek. Kórházadban az értelem meghasadt, álmaikat a betegek receptre tűzik,álmosan hörögnek. Te igazi szolga vagy. A pályád rabja és az intézedet fogja. A “nem érinthetlek” szabályok katonája. A csöndet raktad közénk és a távolságot. A címed nem ereszt. Gondolatban ott járok, a falakat nézem és a régi Saab-ot. Az álmatlan sunák nevetséges, viszkető célpontok. Egy pár bogyó és ajándékba kapnám tőled az aszexualitást. Álmodok róla, milyen lehetne a francia múltadba betörni. Visszafordíthatatlankodni. Nem bírok írni. Már magam előtt is ennyire szorongok. Kérdések, kérdések. És egy bizonytalan távollét. Hiányzik az alvás, amit kispricceltél a szememből. Csíp. De nem a könnyeim.